Ilyen volt Balázs László is, aki az ’56-os forradalom civil áldozata volt Nagykanizsán. Emlékét márványtábla őrzi a Zeneiskola falán, abban az utcában, ahol lövedék érte a fiatalt.  Szombathelyi volt Balázs László, egészen pontosan gyöngyöshermáni. Középiskolai tanulmányait folytatta Nagykanizsán, a kutatások szerint olajbányász szeretett volna lenni. A mai Piarista-iskola területén volt a szállása és a közelben levő Kazinczy utcában egy ismerős családnál töltötte az estét, 1956 október 26-án. Az országos történések miatt akkor kijárási tilalom volt érvényben – idézte fel Lengyák István.

– Sajnos erről Balázs László nem tudott, és éjjel fél 12-kor indult a szállására, itt a Zeneiskola előtt ment el. És mivel akkor, pont itt a Zeneiskolával szemben volt az akkori katonai városparancsnok lakása, illetve a keresztutcában állt egy orosz tank is, ezért a magyar járőrszolgálat, ami a kijárási tilalmat ellenőrizte, itt gyakrabban megfordult. És Balázs László pont akkor jött erre. Állítólag felszólították, hogy megállt-e, nem tudni. A szomorú az, hogy tüdőlövést kapott, a gerincében állt meg a golyó – mondta el Lengyák István, a Civil Kerekasztal Egyesület soros elnöke.

Balázs Lászlót a nagykanizsai kórházba szállították, majd a szombathelyi kórházba került, ott a gerincébe fúródott golyótól származó vérmérgezésben hunyt el.

– Egyébként mindez a kutatás, amit a nagykanizsai múzeum végzett Balázs Lászlóval kapcsolatban, bennünk megerősítette azt az igényt, - különösen azzal, hogy előkerült a nagykanizsai mentőszolgálat kivonulási könyve, amiben pontosan le van írva, - hogy most az utolsó pillanatban nem ártana lejegyezni Nagykanizsa 1956-os történetét – tette hozzá Lengyák István.

Balázs László emléktáblájánál a Kazinczy utcában a Civil Kerekasztal Egyesület, a múzeum és a mentőállomás képviselői hajtottak fejet.