A hónap műtárgya a három krajcáros spionpénz. A „csavaros krajcár” néven is ismert fizetőeszközt az 1849-es szabadságharc idején és az azt követő időszakban is használták.

A Thúry György Múzeum által őrzött három krajcáros érme két darabból áll, szétcsavarozható. A súlya kivételével teljesen megegyezik az akkoriban forgalomban volt címletekkel. Érdekessége, hogy a belsejében kis üzeneteket vagy Bem József és Petőfi Sándor fényképét hordták. Kossuth Lajos, a Batthyány-kormány pénzügyminisztereként legfontosabb feladatának a független magyar pénzügyigazgatás és a pénzügyi rendszer megteremtését tekintette. A gazdasági és pénzügyi válság hatására az értéküket vesztett osztrák bankjegyek helyett pedig önálló magyar pénz kiadását határozta el. A bankjegyek fedezetének megteremtésére országos adománygyűjtési és kölcsönzési mozgalom indult. A Kossuth-bankók első címletének, a kétforintosnak a forgalomba hozatalát 1848. augusztus 5-én jelentették be.

– Az ezüst tíz és húsz krajcárosok mellett még kisebb érméket rézből nyomták, egy-két krajcárosokat, 1849-ben pedig még három krajcárosokat is. Nekik szintén az az érdekességük, hogy magyar nyelvű a köriratuk és a verdejelben is a hagyományhoz tértek vissza. Tudjuk, hogy Mária Terézia idején az alfabetikus verdejeleket vezették be – ők visszatértek a középkorihoz, tehát a KB, az Körmöcbányát, az NB pedig Nagybányát jelöli. A felirata „Magyar Királyi Váltópénz” és a gyönyörű koronás kiscímer díszíti. Ez ugyanaz a címerábrázolás megint és ugyanaz mondatható el, mint ami a csákórózsákon és a zászlókon is megjelenik – tudtuk meg Kunics Zsuzsanna történész-muzeológustól, a Thúry György Múzeum munkatársától.